Idejön Magyarországra egy teljesen tapasztalatlan, ifikkel, gyerekekkel foglalkozó, egykor Németországban profiskodó, zéró edzői tapasztalattal rendelkező ember, az egyszerűség kedvéért nevezzük Palinak. Azt mondja, hogy gyorsan össze kell rakni egy stabil, szervezett védekezést, mert ez az alapja mindennek. A magyar edzői szakma válasza az, hogy ez évekig tart. Pali mosolyog és három nap alatt összerakja a szervezett védelmet. A csapat nem játszik szépen, de alig kap gólt. Pár meccs után azt mondja, hogy eljött az ideje egy stabil, labdát megtartani képes középpálya összerakásának. A magyar edzői szakma válasza az, hogy ehhez nincs megfelelő emberanyag. Pali mosolyog és három nap alatt összerakja, sőt összehangolja a védelemmel. A csapat nem játszik szépen, de alig kap gólt, sőt néha vezet veszélyes támadásokat és a papíron gyengébb csapatok ellen hozza a kötelező győzelmet. Palit visszarendeli a munkáltatója, kínál neki egy kiváló szerződést. Pali ajánl maga helyett valakit, hívjuk az egyszerűség kedvéért ezt a valakit Bernd-nek. Bernd a “nyugati” futballkultúrából érkezett ugyan, de egy átlagosnál valamivel szürkébb, gyengébb képességű edző. Nem mágus, de tudja, hogy mit és miért csinál. Elbeszélget Palival arról, hogy mi és miért történt korábban, majd folytatja a munkát. A csapat ott tart, ahol Palival, majd jön egy tét nélküli meccs a görögök ellen, ami előtt Bernd azt mondja, hogy el kell kezdeni egy támadó szellemben is futballozni képes csapatot összerakni. A magyar szakma válasza erre az, hogy nincs nemzetközi szintű támadónk, ez lehetetlen. Bernd próbálkozik és ugyan vereséget szenved a csapat egy tét nélküli görög meccsen, de annyi gólt lő, mint előtte kb 6 meccsen összesen. Jön egy nagyon komoly téttel bíró meccs a norvégok ellen, Bernd még mindig azt mondja – lehet, hogy inkább már csak magát győzködi-, hogy csak kellene gólt is rúgni, mert anélkül nehéz győzni. Körülnéz a magyar játékosok között, és előránt valakit a NB3-ból, nevezzük ezt a valakit Lacinak. A magyar szakma nem mond semmit, csak visongva röhög. Még nem dőlt el semmi, de Lacika a csapat legjobbja és lő egy olyan fontost gólt, amilyen fontosat a magyar fociban úgy 30 éve nem lőtt senki. Ráadásul szemtelenül jól is játszik: fut, hajt, védekezik, szerel, passzol, lő. 70 percig bírja, hiába az NB3 nem a Bundesliga,na! Lecserélik, kultúráltan nyilatkozik egyet, tisztelettudóan elköszön az elmeháborott szinten kérdező riportertől, és elmegy készülni a következő meccsre.
Ezek után csak két kérdésem van:
1. Ki meri azt mondani, hogy a magyar edzői szamát Pintérestül, Mezeystül, átólzéig nem szabad lecserélni, akár középszerű külföldi edzőkre?
2. Hány tehetséges fiatal kallódott el az NB3-ban a dilettáns, begyöpösödött magyar edzői és általában a magyar futbalszakma hibájából az elmúlt évtizedekben?
↧
Szerző: delta
↧